4.fejezet ~ Rajzolás

Elöször is nagyon, nagyon, nagyon köszönöm a díjat Boginak! :) xx ♥ És aaaaaa 4.fejezet:)) Remélem komiztok sokat hozzá! Annak örülnék a legjobban! :)  

Harry Styles

Mindent hallottam, amit telefonon beszélgetett. Amikor kimondta, hogy ha csak "ez is egy fellángolás" a szívem szakadt meg, hisz én tény és való, hogy többet akarok tőle. Azt akarom, hogy az enyém legyen, senki másé... csak az ENYÉM! Igen lehet, hogy hülyén hangzik "elsőre" bepróbálkozni nála.. De ő, olyan más.. benne minden meg van, ami kell. És a gyönyörű mosolyáról ne is beszéljünk.. Aztán majd mondhatja a sajtó, hogy Na Harry Styles újból becsajozott és ez is majd egy futó kapcsolat lesz. Nem én komolyra terveztem vele. Már eldöntöttem, hogy rá van szükségem. Ő az aki engem boldoggá fog tenni, tudom, érzem itt belül. A szívem sugallja és nem csalódom a megérzéseimbe. Ha Danielle és Liam is már évek óta együtt vannak akkor én miért nem lehetnék boldog vele? Vagy Louis, és Eleonor? Miért? Ugyan, olyan ember vagyok, mint a többi csak annyi, hogy híres. Na és?! Én is megérdemlem, hogy boldog legyek. Taylor is csak játszott velem.. nem tudta elfogadni az igazi énem. És, ha szeretek bulizni, akkor mi van?! 19 éves vagyok, és kihasználom az idő-t olyan dolgokra amit majd 40 évesen nem igen tehetek meg. Tudom, hogy ő tuti elfogad, és képes lennék megváltozni. Érte. Csak is érte! Anyukám mindig, azt mondta: " Harry! Nekem olyan mindegy, hogy ki a barátnőd. Csak te legyél boldog és szeressétek egymást! Elfogom fogadni a barátnőd még, ha ő nem is fog bírni. De akkor fogok igazán megharagudni arra a lányra, ha össze töri a szíved!
Ezek a gondolatok jártak a fejemre amikor Lucy elkezdett végre kinyögni valamit.
- Ööö. Erre mit kéne mondanom? - sóhajtott. Láttam a szemében, hogy igen is szeret, csak fél bevallani.
- Azt, hogy te is szeretsz engem. - még mindig az ajtófélfát támasztottam.
Ő lehajtotta a fejét és a lábát húzogatta ide oda. Cselekednem kell. Megfogtam az állát és óvatosan felhajtottam a fejét, közelebb ügyködtem magam hozzá.

- Kérlek mond, hogy te is szeretsz.. még ha nem is ismerjük annyira egymást majd megfogjuk. Kérlek mond, hogy azt érzed irántam, amit én irántad. Bármit megtennék annak érdekében, hogy enyém legyél. Képes lennék megváltozni. - csuklott el a hangom.  A szívem a torkomban dobogott. Válaszára vártam. A tenyerem kezdett egyre jobban izzadni.

 Feszülten éreztem magam. Mi van, ha nemet mond? Azt ne élném túl.

- Hát én.. - sóhajtott nagyot. Megfogtam a kezét, és éreztem érintésemre össze rezzen.
- Kérlek. - suttogtam alig hallhatóan. Szemeit lehunyta és az ujjhegyeivel a kézfejem simogatta. Ez talán egy igen? Ez a gesztus talán azt jelenteti, hogy az enyém? Lassan a homlokom az övének döntöttem és én is lehunytam a szemeim. Éreztem a meleg levegőt, amit kiprésel magából. A bódító illatát.
- Szeretlek. - várakozásom meghozta gyümölcsét. Kimondat. Szívem hevesen vert a helyén. Az érzésem most sem csalt. Tudtam. Ez a 2 nap épp elég volt ahhoz, hogy megbolondítson. Elérte azt, hogy belé szeressek. Mind össze két nap. Elég volt ehhez. Most már az enyém. Senki sem veheti el tőlem, senki! Ha valaki megpróbálja megfogom ölni. Nem érdekel, hogy mi lesz velem csak az ő épsége.
- Én is. - orrunk össze ért. Érezte teste remeg a gesztusom miatt. - Biztonságban vagy mellettem. - mondtam bizalmasan. - És ha a többiek tudomást szereznek erről ne tagad le. A legjobb, ha ők is tudják, hogy az enyém vagy. Ígérem nagyon hűséges leszek hozzád, és bármit megteszek, hogy boldog legyél! Ezt nagyon garantálom!
- De..de ez nem korai? Mármint, hogy járunk? - kérdezte félénken.
- Lucy megfogjuk egymást ismerni! Minden tudni fogunk egymásról, nem lesznek titkaink! Mindenem a tiéd! - mondtam a legöszíntébben.
- R..rendben. - dadogta. Átöleltem védelmezően, és egy puszit nyomtam a feje búbjára.

- Vigyázok rád! - néztem le rá, míg ő szégyenlősen nézett rám. - Akkor ismerkedjünk. - kezdtem lassan hátra tolni, be a szobájába. Majd becsuktam a lábammal az ajtót, és az ágyhoz vezettem. Haha, nehogy azt higgye, hogy mocskos dolgot akarok itt vele csinálni. Nem. Amíg ő nem kéri, hogy csináljak olyan dolgok amitől az enyémmé válik úgy. Soha nem erőltetném. Főleg nem rá. És még korai, nem csak szerinte de szerintem is.
Leültettem az ágyra, majd leültem mellé, és megfogtam a kezét, ujjainkat össze kulcsoltam.
- Nos, mit szeretnél tudni szépségem? - tűrtem a füle mögé az arcába logó tincset. 

Nagyon jól esett, hogy a szemembe nézett, amióta ez a Szeretlek dolog történt.

- Mesélj magadról. - szinte éreztem, hogy ez lesz a legelső kérdése.
- Nos, Harry vagyok 19 éves, Holmes Chapeben születtem. Anyával élek és a nővéremmel Gemmával. Eddig csak egy hosszútávú kapcsolatom volt ami 1 évig tartott. És a veled tervezett kapcsolat... - játszottam a gondolkodó embert. - Amíg megnem halok! - mosolyodtam el, mire ő is egy apróbb mosollyal jelezte, hogy tetszik neki amit mondok. Remélem. - Te jössz.
- Lucy vagyok 18 éves vagyok és most nyáron, jobban mondva 2 hét múlva 19. Öhm, itt Londonban születtem. Anyuval és a nővéremmel élek.
Akár csak én. Persze lány kiadásba. Haha.
- Apukád? - kérdeztem a leendő aposomra.. Jó tudom még korai ezen is gondolkodni.
- Őszintén akarod tudni?! Miután megszülettem elhagyta anyám. Egyszer sem láttam. Ezért a létezéséről sem tudok. Vagy is ez a véleményem. És a tiéd?
- 11 voltam, mikor elhagyta anyám. Azóta anya újra házasodott.
- És szoktad látni apukád?
- Persze, 2 hetente persze ha nem turnézunk, vagy ha nincs koncert együtt megyünk egy napos apa fia, és lánya programra. Szóval eléggé jól kijövünk még így is. - mosolyogtam.
- Értem.
- Adhatok egy puszit? - kérdeztem kisfiúsan.
- Ha nagyon szeretnél.
Adtam egy hosszas puszit az arcára. Majd legközelebb a szájra adom.
Elkuncogta magát, amire én egy nagy mosolyt villantottam. Annyira édes.
- És mit szeretnél ma csinálni? - tetem fel neki a kérdést.
- Nem tudom.
- Van ötletem! Veled lenni, veled lenni, újból veled lenni, ohhh és egy kicsit veled lenni. - nevettem el magam.
- Háááát rendben. - mosolyodott el.
- Gyönyörű a mosolyod! - dicsértem meg a mosolyát. - Na jó, de tényleg mit csináljunk? - tetem fel újból a kérdést.
- Tudod imádok rajzolni, és arra gondoltam, hogy mi lenne ha rajzolnánk? Tudom hülyén hangzik, de mi mást csinálhatnánk?
- Remek ötlet. - helyeseltem az ötletét. - Várj lopok Zayntől kellékeket! Ne, hogy elmozdulj innen! - néztem rá egy "maradj itt" képpel majd megpusziltam és elhagytam a szobát. Leballagtam a lépcsőn és Zayn-t kerestem.
- Hé, haver! - fogtam meg a vállát, míg ő a kanapén tv-zett.
- Hm? - hümmögött és hátra fordult.
- Tudsz kölcsön adni rajz kellékeket? - néztem rá boci szemekkel, hisz nem igazán szereti, ha a rajz cuccait kéregetjük el.
- Hát jó. - írányult fel, én követtem öt. Beértünk a szobájába.
- Tessék. - nyomott a kezembe, pár lapot színes ceruzát, grafit ceruzát, és radírt.
- Kösz, Zayn. - hagytam el a szobáját, és vissza mentem Lucyhez.
- Itt vagyok, szépség. - tettem az ágyra a kellékeket, és fogtam egy párnát, meg egy lapot és színeseket, meg grafitott és helyet foglaltam a szőnyeg közepén. Mellkasom alá a párnát, és könyökölve figyeltem Lucy-t.
- Gyere ide! - mutattam magam mellé. Ő is megtette ezeket, és helyet foglalt mellettem.
- Nos, mit rajzoljunk? - nézett rám.
- Mondjuk egymást? - tetem fel a kérdést.
- Rendben, de akkor ne less! - utasított és felült.
- De nem tudok szépen rajzolni, túl szép vagy, hogy letudjalak rajzolni. - biggyesztettem le a szám.
- Nem muszáj mesteri műnek lenni. - mosolygott. Az a mosoly, egyszerűen megbabonáz.
- Hát rendben.
***
- Na muti. - mondtam kíváncsian.
- Rendben. - megfordította a lapot.

- Azta mindenit.. - képedtem el, majd elvettem a kezéből és a tarkóm dörzsöltem. - Ezt, hogy csináltad?
- Hát a fantáziámra bíztam és egy fejben lévő képre ami rólad volt az agyamba.
- Döbbenetes.
- Na had lássam a tied. - mászott közelebb, kérdően nézett rám mikor látta az üres lapom.
- Nem tudok rajzolni.. bocsáss meg, de téged néztelek, ahogy ügyködsz, és olyan tökéletes lett a tiéd.
- Semmi baj. - mosolygott.
Adtam egy puszit az arcára.

- És most? - néztem rá.
- Nem tudom.
- Akkor én ezt elviszem Zaynnek mindjárt jövök. - szedtem össze a cuccokat, és át vittem Zaynnek.
- Köszi, haver. - adtam oda neki.
- Nincsen mit. - mondta, az ágyán fekélödve. Vissza mentem Lucyhez.
- Ötlet? - ültem le mellé.