3.fejezet ~ Érzelmek

Ésssss itt a 3.fejezet. Először is köszönöm a 3 követőt, és a komit.
 FIGYELEM EGY ÚJ SZEREPLŐVEL BŐVÜL A BLOG!(ne felejtsd el megnézni a "Szereplők" oldalon)

mercédesz kiss: Köszönöm a kommentedet, nagyon aranyos vagy, hogy így várod a fejezetet. Tádááá itt is van ! xx ♥ 

Lucy Parker

Arra eszméltem fel, hogy valaki kopog.
- Ki az? - kérdeztem hangosabban.
Niall, aranyosan bedugta a fejét az ajtón.
- Figyelj, Lucy.. nagyon sajnálom az előző jelenetem, nem akartam Harry-t kellemetlen helyzetbe hozni, és téged se. - magyarázkodott.
- Semmi baj.. - vágtam rá. - De miért mondtad, azt? Vagy netán igaz?
- Erre nem adhatok választ, sajnálom. - nézett a szemembe. Ekkor Zayn rontott be.
- Vas Happenin Fiatalok?! - üvöltötte.
- Neked is szia, Zayn! - néztem rá.
- Csak azért jöttem, hogy mi a fene baja van a mi kis göndör barátunknak? - nézett ránk.
- Niall, olyat mondott, amit szerintem Harry nem nagyon akart.. vagy is nem tudom, hogy mondjam ezt el, de miért?
- Hát eléggé sietősen, és idegesen ment el, kb 5 perce. - Rá néztem Niallre aki lehajtotta fejét, és az ujjaival babrálta a takarót.
- Ö, és hova ment?
- Szerinted az orromra kötötte? - kérdezte lepődve.
- Nem. - vágta rá Niall.
- Elmegyek meg keressem. - ajánlottam fel, majd a kardigánom ért nyúltam.
Zayn bólintott. Elkezdtem leballagni a lépcsőn. Felhúztam a cipőm.
- Hova mész? - nézett át a konyha pulton Ashley.
- Mindjárt jövök. - siettem ki az ajtón. Elhagytam a ház területét és elindultam a Hyde Park felé. Na jó ez eléggé örültség egy fiút keresni itt Londonba, egy hatalmas városba?! Bárhol lehet.
***
Kb fél órája sétálok az utcákon és sehol, így elhatároztam, hogy elindulok haza mikor valaki megfogta hátulról a kezem. Ahogy megfordultam Harryvel szemeztem.
- Na végre, hogy meg vagy. - néztem rá megkönnyebbülve.
- Sajnálom, hogy nem szóltam merre megyek, de egy kis sétára volt szükségem.
- Mi meg már, azt hittük, hogy el vesztél.
- Áh, dehogy. Na, de menyünk haza! - indultunk el a ház felé.
- Miért mentél el? - tértem a lényegre. - Velem van a baj?
- Nem, dehogy.. csak néha nagyon is elegem van a fiúk hülyeségéből, de ez nem azt jelenti, hogy haragszom rájuk, csak kell ilyenkor pár kört tennem, hogy újból betudja fogadni az agyam ezt a sok baromságot. Érted, nem?

- Igen, azt hiszem. - vágtam á nyugtalanul.
- Baj van? - állt meg és a szemembe nézett.
- Nem, nincs..menjünk haza.. - Indultam el.
- Öhm, erről jut eszembe a hétvégén az unoka testvérem jön látogatóba hozzánk. És, ha megbízhatnálak avval, hogy kicsit körbe vezeted London jelentősebb részein akkor azt nagyon megköszönném. És mielőtt megkérdeznéd miért téged kértelek meg, azért mert mi holnap után Franciaországba megyünk egy koncertre, és..-  csuklott el a hangja.
- Igen? - néztem rá.
- És téged jobban kedvellek, mint Ashley-t.. de ezt el ne mond neki, kérlek. - nézett nagy szemekkel.
- Dehogy mondom én.. néha nekem is az agyamra megy bár nem, mint ha ez nem lenne kölcsönös. - nevettem el magam, mire ő is elnevette magát.
- Értem, de ugye elvállalnád?
- Persze. Amúgy fiú vagy lány?
- Lány.. ha fiú lenne nem bíztam volna rád.. - komolyodott el, amit nem értettem.
- Értem, és mi a neve, hány éves, hol lakik? Jó tudom, hogy semmi közöm hozzá, de azért jó lenne tudni.
- Ugyan miért ne mondanám el?! Amúgy Deborának hívják, de mindenki Debbynek vagy Debbsnek szólítja viszont jobban bírja a Debby-t. 19 éves, és jelenleg New Yorkban él.
- Áhhhhh, akkor jól eleszünk. - tapsoltam, mint egy kislány örömében, aki egy fagyit kapott. Erre Harry elnevette magát.
- Ízé, ez tökre ciki volt, igaz? - szégyelltem el magam.
- Szerintem aranyos volt. - nevetett majd az arcomon pihenő tincset eltűrte. - Jó, de most menjük haza mert, ahogy elnézem esni fog. - nézett az égre.
- Rendben. - kb 5 perc múlva a ház elé értünk. Harry elkezdte a zsebében kutatni a kulcsait, ami meg is lett. kinyitotta az ajtót, és megvárta amíg bemegyek rajta, és becsukta utánam. Levettem a kabátom, és felakasztottam a fogasra, majd a cipőmet a falifogas alá tettem a lábtörlőre. Harry is elvégezte a ilyen dolgokat. Elindulunk a konyhába, mikor Ashley-t és Loius-t heves csók csatát vágott. Elmosolyodtam majd halkan elmentem mellettük, és a hűtőt nyitottam ki. Persze a kis jelenetet nem én, hanem Harry törte meg szinte a hangos mosolyával, amit Louissék felé villantott.
- Hazza, kiengedte meg, hogy ekkorát vigyorogj, hogy még csukott szemmel is lehessen látni?!
- Nem tehetek róla. - fogott meg egy almát.
- Na és hol találtál rá erre az elveszett báránykára? - nézett rám.
- Ő, talált rám. - öntöttem magamnak narancs levet.
Erre Harry egy hatalmasat vigyorgott majd beleharapott az almába, és át ment a nappaliba.
- Áh, szóval ő talált rád.- nézet rám Ashley miközben Louist karolta át.
- Ashley..kérlek.. - próbáltam eltérni a témától, és elhagytam a konyhát. Oda ballagtam a kanapéhoz, és leültem a tv-t néző Harry mellé.
- Jó étvágyat! - nevettem.
- Köszönöm. - Harapott az almába.- Öhm, neked meg jó ivást! - nevetett fel.
- Köszi szépen. - ittam az innivalóból. Harry megette az almát, és elvitte a kukába a csutkát, majd felment a szobába.. nem tudom, vagy büdös vagyok(?!) vagy nem bírj a társaságom. Mindegy is, felmentem a szobámba, és bezártam az ajtóm. Na lázadjunk..mondjuk ez rám nem jellemző, de ha már senki sem szeretne velem egy légkörben lenni, akkor mi mást csinálhatnék?! Fel mentem You Tube-ra és keresni kezdtem valami jó zenét, ami sikerrel is járt. Imádom ezt a zenét, olyan vidám és hangulatos. Felálltam az ágyra és megfogtam a fésűm majd elkezdtem tátogni. Na jó ezt a tipikus 12 évesek csinálják, de mit csinálhatnék. UNALOM van és ennyi. Mikor vége lett a számnak, kapcsoltam egy másikat Szintén nagy kedvencem, és kivűlről fújom az egészet.
Felnéztem Twittere. És, ekkor láttam meg legjobb barátnőm szomorú kiírását.
@Julia_Reed: Nyugodj békében Lulu!

Lulu 7 éves lány cica volt, nem is a kora miatt halt meg, hanem rákos volt..nagyon sajnálom hisz nagy állat fan vagyok, köztük a macskák a legkedvencebb állataim.
Azonnal a telefonom kerestem. Görgetni kezdtem a névjegyeket és végre megtaláltam Julia telefon számát. Lejebb halkítottam a zenét, és rá mentem a hívásra.
- Haló? - szólt bele vékony hangján Julia.
- Sz..szia. Őszinte részvétem.. - csuklott el a hangom.
- Köszönöm, Lucy. - hallottam szipogását.

- Imádtam őt..
- Tudom, hát még én..
- Sajnálom..
- Én a legjobban..
- És amúgy, hogy vagy? - tereltem a témát, hisz nem hiszem, hogy jól esik neki erről beszélni.
- Köszönöm meg vagyok, na és te??? Hogy érzed magad a fiúknál? És mizu velük?
- Én is meg vagyok, köszi hát jól egyenlőre.. és megvannak ők is.
- Értem, és valamelyik bejön??
- Hát igazából mindegyikre barátként tudok tekinteni, de... Harry...ő olyan más.. és.. ahj nem tudom, hogy ő mit érez irántam..na persze, ha ez egy olyan fellángolosdi akkor abból kivenném a részem.
- Áh, értem szólj ha valamire jutottatok. - mondta kicsit boldogabban..ha nevezhető volt annak.
- Rendben. Szia!
- Szia! - tette el.
Na és most, hogyan tovább? Kikapcsoltam a lap topom, és elindultam az ajtó felé, ahol Harryvel szemeztem... Jézus és ha hallotta?!
- Öhm, hát te? - kérdeztem feszülten, míg ő az ajtó félfának támaszkodva fürkészte a szemeim.
- Nos, hát öhm.. na jó térjünk a lényegre. - sóhajtott nagyot. - Nos.. én hidd el, hogy többet érzek irántad, mint egyszeri, ismerős vagy barát.. már amikor Ashley mesélt rólad akkor tudtam, hogy te leszel az igazi.. de.. de ha te nem így érzel irántam..akkor mond csak meg.-  Igazából most azt sem tudtam mit kéne mondanom.. teljesen lefagytam.. egy szó nem jött ki a torkomon..