2.fejezet ~ Szeretem?

Nem lett hosszú az tény és való, de remélem tetszik! A fejezetek mindig a hétvégére esnek majd be.. ha nem lesz annyi dolgom akkor megpróbálok minél előbb írni ! 

Ann.♥ : Köszönöm, hogy te voltál az első komentelő nagyon örültem neki, hogy írtál véleményt! xx
Tóth Eszter: Örülök, hogy elnyerte tetszésedet! xx
heni takács: Köszönöm! xx
Nikolett Komán : Köszönöm ! xx

Lucy Parker

Reggel olyan 7 kor keltem fel ez rám nem jellemző, de nem igazán jól aludtam az éjjel hisz nem az én kis pihe-puha ágyikómban aludtam. Felültem az ágyon, és a gardrób felé vettem az irányt. Hezitáltam, hogy mit is vegyek fel. Az idő kint borús volt ám, de néhol elő bukkant a nap. 

Végül egy Rolling Stones pólót választottam, és egy laza szürke Adidas melegítő nadrágot, és hozzá egy szürke Garage pulcsit. Elirányultam a fürdőbe, mikor Zaynnel futottam össze.

- Jó reggelt, Lucy! – mosolygott édesen.
- Jó reggelt.. öhm Zayn, ugye?
- Igen. – nézett nagy szemekkel.
- Csak ketten vagyunk fent?
- Igen. Én általában minden reggel ilyenkor kelek fel, persze ha totálisan másnapos vagyok, akkor elalszok 11 12 ig. – nevettet.
- Én csak a saját ágyamban tudnék aludni 9ig.
- Hát majd megszokod. Amúgy meg nálunk Harry a hétalvó. KB délig alszik, de ha kell menni interjúra, vagy próbálni akkor úgy kell kirángatni az ágyból. Amúgy kérsz kávét? Vagy nem kávézol?
- De köszi, kérek. – mosolyogtam és elindultam a fürdő felé. Bezártam magam mögött az ajtót.  Beálltam a zuhany alá és megmostam a hajam, majd lezuhanyoztam a kedvenc samponom-használtam mind mindig, aminek szerintem igen jó illata van (epres). Mikor végeztem megkerestem hajszárítót. Megszárítottam a hajam és felöltöztem. A gatyát, mint mindig a medencecsontomig húztam fel, majd a pulcsit is felhúztam, és feltűrtem az ujjait. Ki keveredtem a fürdőből mikor újabb fiúval futottam össze. Rá is jellemző volt a korán kelés, na és az egy száll bokszer is. 

- Jó reggelt szöszi. – öleltem át mire ö jó szorosan visszaölelt.
- Jó reggelt csinos. – kuncogott.
- Haha, nagyon. – nevettem.
- Mi a reggeli? – nézett nagy boci szemekkel.
- Még semmi, de ha szereted, a sajtos rántottát nagyon szívesen csinálok nektek reggelit.
- O, de édes vagy. De ha lehet, akkor nekem 5 tojásból. – nézett kis fiúsan.
- Meg lesz. – majd megindultam a lépcsőn. Lent Zayn még a kávéfőzővel vacakolt. Oda botorkáltam.
- Segítsek? – mosolyogtam.
- Miért nem működik? – dörzsölte meg a tarkóját.
- Drága, Zayn talán be kéne dugni a konnektorba. – nevettem majd bedugtam a konnektorba a vezetéket.
- De hülye vagyok! – csapot a homlokára.
- Dehogy, csak elfelejtetted ez semmi se. Amúgy szereted a sajtos rántottát? – nyúltam a hűtőbe a tojás ért, és a sajt ért.
- Persze.  – addig megterítek.. öhm hányunknak is?
- Eddig úgy néz ki, hogy 3man vagyunk. Niall, Te, Én. – vettem ki 10 tojást a dobozból.
- RÁ ez nem jellemző, hogy ilyenkor kel fel. – mosolygott.
- Háááát most úgy látszik előbb kelt. – mosolyogtam vissza.
- Igen. – vett le két csészét, és bele öntötte a kávét. 

Én addig levertem a tojást, bele szeltem a sajtot.  Begyújtottam a gázt, és feltettem a serpenyőt, amibe egy kis margarint tettem, majd mikor felolvadt bele öntöttem a tojást. Párszor megforgattam, és amikor úgy láttam, hogy megsült rá tettem a három tányérra.

 Kb. Niallé volt a háromnegyede, ami olyan 5 tojásnak felelt meg. De azért nekünk is jutott bőven. Beleittam a kávémba majd az asztalhoz vittem az ételt, épp akkor végzett Zayn az utolsó szalvéta hajtásával és leült. Megérkezett Niall is, aki igyekezett az asztalhoz ülni, míg ki nem hűl az étel. 

- Jó étvágyat! – mondtam mire a fiúk bólintottak és elkezdtek enni.
Mikor megettük ők elvonultak, de Zayn visszajött és gyors elsegített pakolni az asztalról. Úgy látszik nagyon sietős kettőjük dolga. Mikor letette a mosogatóra sietve haladt a fogashoz, és felhúzta a kabátját. amit Niall követett majd elhagyták a házat. Elmosogattam. Ledobtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Kapcsolgattam egy jó darabig, de semmi jó. Megálltam egy filmnél. Ilyen horror filmszerű. Bár nem igazán csípem az ilyet, de talán ez az egy értelmes. Éreztem valaki lehelettét a nyakamnél majd a kezeit láttam magam mellet, mire én akkorát síkitottam, hogy leestem a kanapéról.  Ashley nevetését hallottam mikor feltápászkodtam a földröl és a térdemen ültem.

- Nagyon vicces.- fintorogtam.
- Igen az. – nevettet tovább.
- Louis várjál már meg, hát én még sehol sem vagyok. – húzta a pólóját miközben a lépcsőn ballagott lefelé Liam.
- Jó, de még Hazza is a tükör előtt bámulja magát. Harry vonszold le a segged, de azonnal, mert elkésünk! – kiabált fel Louis.
- Öhm, nektek is jó reggelt. – törte meg a kiabálás utáni csendet a nővérem.
- Nektek is, kicsim muszáj mennünk, mert Paul leszedi a fejünket, ha nem mérünk oda időben. – kotorászott a zsebében és elő vette a pénztárcáját.
- Tessék, menjetek vásárolni, vagy mit tudom én. Majd 5kor jövünk. – csókolta szájon Ashley-t.
- Harry, ha nem jössz, le azonnal esküszöm, kivasalom a hajad. – mormogott Liam, és a kabátjáért nyúlt.
- Megyek már. – kiabálta majd elindult lefelé.  – Jó reggelt! – vett egy almát a kirakott gyümölcsös kosárkából. Majd a szájába vette és közben a kabátját húzta. Ránk mosolygott és elhagyta a házat ő is.
- Hm, hát igen ilyen egy reggel nekik. – mosolygott rám Ashley. – Na, megyünk vásárolni? – nézett nagy szemekkel.
- Persze. – nyúltam a táskám ért, és felhúztam a fekete Converse cipőm.
Ashley is felhúzta a cipőjét, ami egy magas sarkú volt, végül mindketten a kabátunkat vettük fel és mentünk ki a házból. Ashley valamit bögyözött a kulcsán majd felnyílt a garázs ajtó, ahol egy fekete Mercedes állt. Oda ballagott a kocsihoz és kiparkolt vele.
- Ez a tiéd? – néztem furán és az autóra mutattam.
- Igen. – mosolygott elégedetten. – Szállj be! – elindultam a kocsi felé és beszálltam. Elindultunk a vásárolni. Betértünk pár ékszerboltba, ruha boltba, cipő boltba, még kajálni is voltunk. Kb. 2 órás vásárlás után haza estünk.
- Nagyon jó napunk volt nem, de húgi? – dobta le magát a kanapéra.
- De. – vonszoltam be a cuccokat, amit Ashley kint hagyott. Majd ledobtam én is magam a kanapéra.
- Megjöttünk! – kiabálta egy hang kintről, majd belépet az ajtón Zayn. Aztán Niall, Louis, Liam és végül Harry.
- Na, hölgyeim ki kér egy kis.. khm.. szeretgetést? – ajánlotta fel Niall, mire mindenki kiröhögte.
- Na, jó gyere ide. – mentem hozzá kinyújtott kézzel és át öleltem.
- Látjátok legalább valaki szeret. – mondta gúnyossna és tovább ölelt. – Te leszel az anyukám.- nézett rám nagy szemekkel, meglehetett zabálni.
- És..- nézett körbe. – áhá, Harry lesz az apukám. – nézett cukin Harryre, aki csak mosolygott.
- Hát szerintem akkor nem én vagyok az anyukád, hisz Harrynek van barátnője. – néztem Harryre majd Niallre.
- Jaj, anyu neki nincs barátnője. – karolt át Niall és kis gyerekesen oda totyogott velem Harryhez. – Na, most már van barátnője. – fogta meg a kezem Niall és Harryéhez tette. Harry megfogta, és elmosolyodott.
- Csak a te kedved ért, fiam! – mosolygott Niallre közben összekulcsolta az ujjainkat.
- Húúú, hát még itt lesz valami. – jujjogott Liam.
- Dehogy.. – engedtem el Harry kezét és elindultam a lépcsőn.
- De anyuci.. – mondta kisfiús hangon. Én csak rá mosolyogtam, és mentem tovább.

***
Kb. 10 percel később kopogtattak a szobám ajtaján. Kinyitottam és a nővérem állt az ajtóba.
- Bejöhetek? – kérdezte.
- Gyere csak. – engedtem, hogy bejöjjön, és leültem az ágyra, ő meg velem szembe. Megfogta a jobb kezem.
- Mit érzel iránta? – nézett a szemembe.
- Ö. – dadogtam. – Semmit, tényleg semmit. Pusztán barátok vagyunk.
Ekkor egy olyan „ne hazudj képet vágott”
- Na, jó, tényleg helyes, de csak 1 napja ismerem.
- És? Ez nem számít. Nagyon is össze illetek. És becsszó!
- Hát én nem is tudom. – néztem magam elé.
- Akkor csak arra válaszolj, hogy szereted? 

- Öhm..Nem vagyok  tisztába az érzéseimmel.
- De legyél, ha szereted az csak jót jelent. Mint a te szemszögedből, mint Harry szemszögéből. Csak mond meg neki, és kész!
- Ashley, figyi én nem tudom mit érzek iránta bár fogalmam sincs, hogy neki mi a véleménye.
- Szerinted akkor miért fogta meg a kezed?
- Talán mert Niall kedvéért csinálta?
- Nem! Mert kedvel, bejössz neki, hidd el Louis is így udvarolt legelőször nekem. Ilyen gesztusokat vettet be, pedig csak 1 hete ismertem.
- Jó az te vagy!
- Faggassam Harryt, hogy bejössz-e neki? 
- Nem kell, kérlek ne avatkozz ebbe bele. Nagyon szépen kérlek.. csak ebbe az egybe ne!
- Hát rendben. Amúgy olyan 7 óra fele van kedved eljönni velem és Louissal város nézésre?
- Hát nem akarok zavarni.. Szóval nem hiszem.
- Nem zavarnál minket! Te soha! Rendben, akkor még feljövök. 

Ekkor valaki esze veszett módon ront be, hát az én drágalátos "Fiam".

- Anyúúúúúúúci! Apa folyton böködi az oldalam, és nagyon fáj. - játszotta a síros kisfiút majd leült mellém és át ölelt.
- Jaj, ne sírj fiacskám.
- Nialler, hol vagy ? - jött a szoba ajtótól nem messze a hang, majd az ajtóba ért és engem nézett.
- Khm.. Harry ne bántsd a..fiúnkat. - nyeltem nagyot. Erre ő elmosolyodott majd közeledett felénk.
- Rendben, asszony akkor neveld meg a gyereked, és ne enged neki, hogy az én Twixemet egye meg.- mondta viccesen amire mind kettőnkre rá tört a nevetés. - Nem viccelek ! - nézett komolyan rám, és leült mellém. - Na jó még is. - nevette el magát.
- Hát, fiam hallottad apádat. VISELKEDJ!
- Rendben, anyuci. - biggyesztette le a száját. - Tudjátok mitől lennék a legboldogabb? - nézett ránk nagy szemekkel.
- Mitől? - nézett kérdően Harry.
- Ha te és anya előttem csókolóznátok előttem. - mosolygott, mint valami kis fiú.
- Hát ha anyád bele megy, én megteszem. - mosolygott.
Nem tudok mit kiköszörülni a torkomon.
- ÖöööööÖ. - néztem magam elé.
- Na léci, léci, léééééciiii. - nyávogott.
- Nem is tudom. Ezt játékon kívül mondom. Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.
- Szerintem ezzel nincs semmi gond. - válaszolt Harry.
- Vissza a játékhoz! Na, de mi rossz van egy csókba?
- Majd, ha felnőtt leszel elmondom. - mondtam bizalmasan neki.
- Jó, de térjünk a lényegre. - kezdte el a fejemet Harry arcához közelebb nyomni. Jaj, kérlek valaki segítséééég!
- Niall, elég! - szóltam rá.
- De most mi a fenéért nem lehet ?????? Valld már be neki, hogy szereted őt! - nézett Harryre.
- Niall... - nézett idegesen Niallre.
- Miért van az, ha én folyton segíteni akarok valakinek... bassza bevallani az érzéseit. - viharzott ki a szobából. Én csodálkozva néztem végig az eseményeket.
- Figyi, ne haragudj... csak annyira bele élte magát a játékba. - dörzsölte meg a szemeit, majd rám nézett.
- Semmi. - ráztam meg zavartan a fejem.
- Bocsi még egyszer.. - ment ki a szobából.
Elgondolkoztam újból, ami az előbb játszódott le. Niall, azt mondta, hogy Harry szeret? Vagy tényleg túl reagálta a "gyerekünk" szerepét??